a magyar horrorportál

A feher fereg buvohelye

TÉMÁK: angol bram stoker fehér féreg hugh grant kígyó Viszonylag kevesen tudják, hogy minden idők egyik legismertebb szörnyalakjának szülőatyja, az ír származású Bram Stoker a Draculán kívül még legalább vagy egy tucat másik, horrorisztikus regényt is papírra vetett, többek között filmünk eredetijének számító A fehér féreg fészke címűt, melyben egy ismert észak-kelet angliai legendát, a lambtoni féreg históriáját dolgozza fel. Egy skót régész, Angus Flint egy hatalmas lény koponyájára bukkan a szüleiket rejtélyes módon elvesztő Trent nővérek birtokán. Egészen pontosan a szomszéd templomházban élő, a kígyókkal meglehetősen közeli viszonyt ápoló Lady Sylvia Marsh lopja el, aki ekkor már túl van egy gyilkosságon… de psszt, ezt az infót nem tőlem tudjátok!!

A vámpírirodalom klasszikusa annyiban nevezhető jobban sikerültnek Stoker utolsó regényénél, A fehér féreg fészkénél, hogy következetesebben mondja fel az enigmatikus, remekül kitalált főgonosz történetét, és a levélregényi formának köszönhetően a fogalmazás esetlenségét betudhatjuk az adott naplórészletet vagy levelet író szereplő mérsékelt nyelvi tehetségének.

És az bizony zavaros, nehezen követhető, ami azonban csak a kisebbik baj. Egyszerűen tudomásul vettem.

széles spektrumú helmint gyógyszerek rostellum platyhelminthes

De bizonyos okból foglalkoztatott. A nagyobbik baj nem a leplezetlen rasszizmus és szexizmus, amivel egyébként jogosan vádolják Stokert, hanem a végtelenül körülményes stílus, amellyel előadja mondandóját lásd a fenti részletet. A kellő parodizáló hajlammal megáldott olvasó néhány fejezet befogadása után akár el is kezdheti gyártani a maga Stoker-dialógusait, melyek fő jellegzetessége a modoros, bő lére eresztett semmitmondás.

a feher fereg buvohelye a paraziták meghalnak fagyasztott halban

De sajnos nem járunk sokkal jobban az úgy nevezett leíró részekkel sem, az író ugyanis sokkal inkább elmondja a történetet, semmint elbeszéli: függetlenül az érzelmek hőfokától és az események kegyetlenségétől, egyfajta Buster Keaton-i rezignáltság jellemző a szövegre, már-már érdektelen előadása a történéseknek.

Így aztán a nem túl vaskos kötet végére érve két kérdés fogalmazódhat meg az egyszeri olvasóban: 1.

platyhelminthes példák

Az első  kérdésre nem tudjuk a választ, Stoker magával vitte a a feher fereg buvohelye, a másodikkal viszont érdemes bővebben foglalkozni. Russell művészetére jellemző a túlstilizálás, ironizálás, egyszerre elidegenítő és humoros hatású túlzások alkalmazása, csakhogy a giccset öntudatlanul előállító kollégákkal ellentétben Russell vállaltan utazik a campre.

Обсервационная палуба быстро заполнялась. Двери постоянно открывались, в комнату входили все новые и новые люди, октопауки, игуаны, пришло даже двое птиц. Толпа начинала нажимать на Николь и Марию.

Ennek megfelelően ha valami a csupasz témán kívül megragadhatta Stoker regényében a rendezőt, az biztosan a már-már szürreális bénázás, ahogy a szerző küzd a saját ötleteivel, a kezei közül kígyóként kicsúszó cselekménnyel, az ördögi gonoszokból és szentéletű jókból álló szereplőgárda logikusnak beállított, de teljesen értelmetlen és önkényes döntéseinek következményeivel.

Stoker nem tudott mit kezdeni az óriási A paraziták tisztító gyógyítója szörnnyel, Russell tulajdonképpen nem is akart.

A nosztalgia, a manapság már az ingerküszöböt éppen csak megkaristoló, de rendkívül hangulatos élmény aligha ugyanaz, mint amit a pamlagokon pihegő hölgyek éltek át ben, kezükben a Drakulával és A fehér féreg fészkével. Nekem viszont régi vesszőparipám az a feltételezés, hogy aki tudja élvezni az efféle sztorikat, az talán képes kondicionálni is az agyát és a lelkét egyfajta lelassulásra, érzékenységre, elutasítva azt a kvázi modern közönyt, ami miatt durvább, szókimondóbb, egyre több tabut ledöntő könyvekre van szükségünk az igazán maradandó, erőteljes olvasmányélményekhez. Ennek megfelelően úgy fogtam neki az olvasásnak, mintha ezúttal nem a könyvnek kellene megfelelnie nekem, hanem fordítva: részemről lenne szükséges bizonyítani, hogy nem a feher fereg buvohelye el, és kiszakadva a saját környezetemből megteremthetek magamban egy darabka et. És lássatok csodát, ezzel a mesés felhanggal A fehér féreg fészke valami kegyetlen jó mű lett! Szórakoztató abban az értelemben, hogy elejétől a végéig együtt tudtam lélegezni vele, próbáltam bontogatni az egyébként néhol eléggé átlátszó történetszálakat, és bizony rengeteg meglepetés is ért.

Valószínűleg kapóra jött neki a neves, bár irodalmi berkekben nem túl magasra taksált horrorszerző regényének tematikája, szívesen elbíbelődött az alaphelyzettel modernizált közegben — mást viszont alig találunk az alapműből. És az már csak hab a tortán, hogy a film sokkal bátrabban nyúl vissza a Stokert megihlető Lambtoni Féreg valós legendájához, mint a könyv, amelyen elvileg alapul.

Az irodalmi alaptól és a legendáktól függetlenül A fehér fészek búvóhelye kellemes kis mozi, bár a befogadása egészséges humorérzéket igényel.

a feher fereg buvohelye

Stokerrel ellentétben Russell nagyon is jó a maga területén, vagyis ha fillérekből akar bizarr-ijesztő-megmosolyogtató hatást elérni, olyan művies és jó értelemben véve gagyi lesz a látvány, hogy a fal adja a másikat. Ez azonban próbára teheti a nézőt, akárcsak a merész látomások és álomjelenetek.

Összességében Ken Russell nem nyúlt félre, amikor Stoker regényével próbálkozott: egyrészt halmozhatta a rá egyébként is jellemző kígyó-motívumot, és térdig járhatott a feher fereg buvohelye regényből hiányzó szexuális áthallásokban a feher fereg buvohelye kézjegyeinek, pl.

mi a veszélyes szalagféreg helminths szarvasmarha

Utánozhatatlan mesterműnek csak nagyon nagy jóakarattal nevezhető a Fehér féreg, de a néző még így is sokkal jobban jár, mint az olvasó. A regényt kiadja: Metropolis Media.

Viszketés rejtőzködő féregpeték a végbélben - Youtube